A tejelő tehenészetekben a minőségi borjúnevelés kulcsfontosságú tényező az állomány jövőbeli magas tejhozama szempontjából. Amennyiben a borjú nem megfelelően növekszik, az a későbbi tejtermelésre is negatív hatással lesz, így a nagyobb állománynál – sűrűbb ellési számnál – sem szabad megfeledkezni a borjú egyéni szükségleteiről. Ennek négy alappillére: a föcstej, a korai táplálás, a bendő fejlődésének üteme és a környezet.
2019-10-09
A föcstej, mint létszükséglet
A föcstej, más néven kolosztrum a tej azon korai fajtája, amelyet az ellés utáni néhány órában termel a tehén. Szárazanyag tartalma kétszerese a későbbi tejnek, de alacsony zsírtartalommal rendelkezik, illetve szénhidrát, fehérje és ellenanyag (immunoglobulin - IgG) száma kifejezetten magas. A borjú számára ez a nagy koncentrátumú tej a tápanyagok, vitaminok és antitestek elsődleges forrása. Ezek az immunoglobulinok védik meg a fiatal állatot abban a kritikus időszakban, amikor nem rendelkezik még saját immunrendszerrel és megfelelő méretű bendővel. A kolosztrum felszívódási képessége közvetlenül a születés után a legmagasabb, majd relatíve gyorsan (mintegy 24 óra alatt) csökken, tehát általános szabály, hogy legkésőbb az első 2-4 órában (10 tömegszázalék ~ 3 – 4 liter) jó minőségű előtejet kapjon a borjú, mindezt tőgymelegen 37-38 ºC-osan. Az első etetés késése a fiatal állatot betegségre érzékenyen hagyhatja, azon belül is a légző- és emésztőszervi megbetegedésekre való hajlamát erősíti. A tejre, vagy tejpótlóra való átállás előtt szükséges még minimum egy második kolosztrumos etetés, mintegy nyolc órával később.
Korai táplálás, tejpótló
A borjak életében az ellés utáni első pár hét kritikusnak mondható, ekkor ugyanis kifejezetten hajlamosak a hasmenéses megbetegedésekre, ami súlyos víz- és elektrolit-veszteséget okoz és kihat az állat későbbi fejlődésére, teljesítményére is. Állatorvosok és állattartók véleménye szerint egy hasmenéses nap akár 10 nappal is kitolhatja a borjú üszőkori első megtermékenyítését, mely a gazda profitabilitását tekintve jelentős probléma.
A tejjel, vagy tejpótlóval történő korai táplálás viszont biztosítja a kérődző borjú számára, hogy megfelelően fejlett immunrendszerrel, energiával magas tejhozamú tehénné fejlődjön. Mivel a takarmány hatékonyság az első 8 - 10 hétben a legnagyobb, így aranyszabály, hogy ezen idő alatt az állat megduplázza a születési súlyát. Ehhez a tehéntejből a testtömeg 15%-át el kell fogyassza a borjú, ami egy 40 kg-os állatnál körülbelül 6 litert jelent. Mindenképpen vegyük figyelembe, hogy az ekkor még fejlődő bendő nem képes a napi adag egyszeri befogadására, tehát mindenképp naponta többszöri táplálás szükséges. A tejpótlón nevelt állatoknak azonban ennél még magasabb arányú adagolás szükséges (akár sűrűbb tejpótló kikeverésével), mivel a tejpótló zsír- és energiatartalma alacsonyabb mint a tehéntejé. Tehát a borjak ~ 325 g tejtermék szükségletének kielégítéséhez erre az emelt adagolásra mindenképp szükség van. A kikeveréskor vegyük figyelembe, hogy a 125 g tejpótló maximum (nem pedig pontosan és kizárólag) 1 liter vízhez adagolandó! A vízmennyiség mindig a borjú növekedésének elvárt mértékével fordítottan arányosan feleljen meg. Az egyhasznú tejelő és a kettős hasznosítású fajták esetében ez a mesterséges itatásos módszer az ajánlott, ez a leginkább célravezető és szabályozható.
Bendő fejlődése és a száraz takarmány
A borjú emésztését első sorba az oltógyomor és a bendő határozza meg. A borjú életének első 6 hetében az oltógyomorban megemészetett tej vagy tejpótló biztosítja a fő energiabevitelt, majd a 6 hatodik héttől bendő fokozatos fejlődésével a 10-12-ig hétig ez az arány megfordul. A bendőnek teljes mértékben ki kell fejlődnie ahhoz, hogy a későbbiekben tökéletesen ellássa a feladatát, ugyanis a takarmány az, ami a leginkább befolyásolni tudja majd az állat fejlődésének ütemét és minőségét, ezért kiemelt figyelmet igényel már ebben a korai időszakban is. Az oltógyomor és a bendő aránya eleinte még 70% - 30%, de optimális esetben az elválasztásra ez az arány jelentősen megváltozik 20% - 80%-ra. Ezt az arányt ajánlott minél előbb elérni, lehetőség szerint a borjú igényeihez mérten.
A bendő fejlődését a takarmányok keményítő tartalma segíti elő, melyet legkésőbb a születés utáni 2 - 3 hétben már rendelkezésére kell bocsátani az állatnak, de az ideális esetben már 1 héttől álljon a borjú rendelkezésére az abrak. Fontos például, hogy a borjak hozzáférjenek a szénához is, azonban ügyelni kell arra, hogy ennek aránya ne legyen túl magas, ugyanis a túlzott szénás táplálásnál a széna emésztetlenül továbbhaladhat, és emiatt csökkenhet a hatékony tejpótló bevitel.
Környezet
A megfelelő környezet mind a születés utáni órákban, mind pedig a későbbi borjúnevelés szempontjából fontos. Az állatot minél hamarabb meg kell szárítani, majd tiszta, száraz (alacsony páratartalmú), huzatmentes helyen kell elhelyezni. Általánosan elterjedt alomnak a szénát alkalmazák, de alternatív istálló bélelésnek például tőzeg, vagy faapríték is megfelelő, viszont ezek rendszeres cseréje és tisztítása mindenképp szükséges. Tiszta, friss víz mindig álljon rendelkezésre, mert ennek hiányában a borjú abrak takarmány felvétele alacsonyabb szinten marad, és bendő fejlődése is lassabb. Hasonló korú (max. 2 hét korkülönbséggel), esetenként hasonló méretű borjakat együtt érdemes tartani, mely a szocializáció miatt szükséges, ugyanakkor a kialakított csoportokon belüli változásokat a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Ennek egyrészt szocializációs, másrészt egészségügyi okai is vannak. A csoportban felnevelt borjak könnyebben tanulnak, ezért jobb a takarmány felvételük és a súlygyarapodásuk.
Eszközök tekintetében is törekedjünk a természetességre és a hatékonyságra. Vastag, erőteljes köteleket és szerszámokat használjunk, illetve az itató edényeket stabilan, kiömlés veszélye nélkül helyezzük el. Kolosztrum és tejpótló etetésénél ajánlott az etetőt a tehén tőgyének megfelelő magasságban (földtől kb. 60 cm-re) és dőlésszöggel elhelyezni, illetve alacsony átfolyási sebességű (belső membrános) cumival ellátni azért, hogy az itatott tej nyelése során minél több nyál kerüljön az oltógyomorba, amely az emésztéshez szükséges enzimeket tartalmazza. Száraz takarmánynál már nem szükséges ekkora körültekintés, de ajánlott nem a földre helyezni a szálas-, vagy abraktakarmányokat, hanem erre kialakított vályúkba, rácsokba.
Kötött tartástechnológiában a borjúnak elegendő a 2 m2 területet biztosítani, kötetlen tartástechnológiában azonban 8-9 m2 szükséges. Kötött tartásban több borjú nevelhető egy adott területen, de fokozottabb figyelmet igényelnek a tartástechnológia többszörös veszélyforrásainak (magas páratartalom, körülményes tisztán tartás, fokozott stresszhelyzet) kiküszöbölése végett. Az elhelyezés kötetlen, kiscsoportos (10-12 borjú) tartási rendszerben a legjobb.
Tanácsainkkal kialakított jó gazdálkodási gyakorlat mellett egészséges, magas tejhozamú állomány nevelhető, ahol a kolosztrum, a korai táplálás, a bendő fejlődésének figyelése és a környezet, mint négy alappillér járul hozzá az erős, minőségi tehenek neveléséhez.