Egy szarvasmarha kb. 9,5 hónapos vemhessége után egyetlen borjat ellik, így a tehenészetek számára különösen fontos, hogy ne csak a megszülető utódok száma legyen magas, hanem az ebből eredő szakszerűen felnevelt tenyész- illetve vágóállatlétszám is. Tenyészállat azonban csak olyan egyedből lesz, amelynek már születésétől fogva maximálisan kielégítjük az igényeit, mind takarmányozás, mind tartáskörülmények szempontjából is. A borjúnevelés időszaka tehát az állat életében különös jelentőséggel bír.
2019-06-24
Tejelő és kettős hasznosítású tehenek nevelésének egyik gyakorta alkalmazott módja a tejitatásos nevelés
Protokoll szerint az ellés után a borjat elválasztják az anyaállattól, majd külön egyedi ketrecekben mesterségesen táplálják, egészen a szilárd takarmányozásra való teljesátállásig sőt, gyakorta még azután is. A csoportos tejitatásos nevelés gyakorlata azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, melynek oka egyrészt az itatók gazdaságos kihasználása, másrészt pedig a szükséges munkaerőigény minimalizálása. A csoportos borjúnevelés ezek mellett további szociális előnyökkel is rendelkezik, amelyek optimálisan ötvözik a tehenészet és a szarvasmarha egyedi igényeit.
A csoportos borjúnevelés előnyei:
Számos tudományos kutatás bebizonyította, hogy a nem egyedi ketrecben nevelt borjak nagyobbak társaiknál, kevésbé hajlamosak a betegségekre és később magasabb tejhozammal rendelkeznek, különösen az első laktáció alkalmával. A csoport - jellegéből adódóan - lehetővé teszi a borjak számára, hogy szocializálódjanak, és egymástól tanuljanak, így a későbbiekben is könnyebben alkalmazkodnak és a kognitív képességeket igénylő helyzeteket jobban kezelik. (Forrás: Social Housing Improves Dairy Calves Performance in Two Cognitive Tests - Charlotte Gaillard, Rebecca K. Meagher, Marina A. G. von Keyserlingk, Daniel M. Weary, Published: February 26, 2014,) Ilyen helyzet lehet például a szilárd takarmány felfedezése és elfogyasztása is, ugyanis a sikeres nevelés érdekében fontos, hogy a borjak minél fiatalabb korban elfogadják a szilárd táplálást. Azaz a bendőfejlődés és a kérődzővé válás már hetekkel korábban megindul, ezáltal a súlygyarapodásuk akár 5-10%-kal jobb lehet. Viszont az egyedi ketrecben nevelt állatokat nehezebb a tejről leválasztani, csak később állíthatók át teljesen takarmányalapú táplálásra. (Forrás: Journal of Dariy Science, September 2015Volume 98, Issue 9, Pages 6381–6386; Early pair housing increases solid feed intake and weight gains in dairy calves; J.H.C. Costa, R.K. Meagher, M.A.G. von Keyserlingk, D.M. Weary;)
Nemcsak a táplálásra terjed ki azonban a csoportos borjútartás előnye. A legalább párban tartott állatok sokkal kedvezőbb viselkedési mintát mutatnak, - legkésőbb az elválasztás utáni csoportos tartás esetén, - mint a végig önállóan nevelt társaik és később könnyebben alkalmazkodnak a változó istálló körülményekhez is. A párban vagy csoportban gondozott borjaknak ráadásul több helyük nyílik, hogy gyakorolhassák az olyan szociális interakciókat, mint az ugrás, futkosás, szökdelés, játszadozás, mert a tapintható érintkezés különösen fontos a borjú jóléte szempontjából. Lehetővé teszi a szaglás és nyalás interakcióját, így teljes testkontaktus is megvalósulhat. A nagyobb mozgástér és a több mozgás javítja az izomfejlődést, és ezáltal belső késztetést gyakorol a nagyobb takarmányfelvételre.
A borjú kb. kéthetes korban kezd el érdeklődni társai iránt. Természetes környezetben a tehén ekkor csatlakozik borjával a csoporthoz, ezért tejitatásos nevelés esetén a csoportosítást legkésőbb három hetes korban érdemes megkezdeni. Kiscsoportos és kötetlen tartás esetén két-három borjú együttes tartása javasolt, azonban technológiai hátrány nélkül akár 10-12 állat is együtt nevelhető az elválasztásig. Egyes esetekben a megosztott idejű (azaz maximum két hétig egyedi ketrecekben, majd utána csoportban) tartás is optimálisan növeli a borjak későbbi kognitív képességeit. A csoportosításnál fontos, hogy az egy csoportban lévő borjak közötti korkülönbség ne legyen nagyobb, mint 2 hét. Így elkerülhető a borjak között kialakuló dominancia, és a gazda szemrevételezéssel könnyebben ellenőrízheti a borjak egységes és egészséges súlygyarapodását. A borjak csoportos tejitatásánál farm mérethez igazított technológiát kell találnunk, amelyhez széles skálájú megoldást kínál a piacon nagy sikerrel forgalmazott MilkBar tejitatási technológia.
MilkBar
A MilkBar itatók előnye, hogy a csoport létszámától függetlenül megfelelő mennyiségű tejhez juttatják a borjakat (akár rekeszekre bontva, egyedi adagolással is), és természetesen szimulálják a tehén tőgyét, kiküszöbölve számos borjú hasmenést okozó tényezőt és problémát. A MilkBar itatókkal megspórolt munkaerő szintén nagy számokat eredményez, ezzel a korszerűsítésbe fektetett összeg rövid idő elteltével is megtérül, hosszabb időintervallumot tekintve pedig jelentős hozammal jár. Ezekkel a módszerekkel teljesen járható úttá válik a borjak csoportos tartása, az állatok egészséges fejlődésével egyetemben.