Mint azt a legtöbben már tudják és tapasztalták, a tőgy gyulladásos folyamatai okozzák a legnagyobb anyagi veszteséget hazánk tejtermelő tehenészeteiben. Ezek mintegy háromnegyede szubklinikai tőgygyulladás, amely tünetek jelentkezése nélkül eredményezi a tejhozam csökkenését, mindemellett a kifejt tej minőségromlását. Ennek megelőzésére végzett rendszeres tőgyegészségügyi vizsgálat, illetve a tehenészet tőgyegészségügyi helyzetének javítása fokozott figyelmet és körültekintő gondozást igényel.
2019-06-04
A fejőházakban végzett munka egyik legkritikusabb és legszámottevőbb művelete a tőgyelőkészítés, melynek célja egyrészről a maradéktalan tejleadást biztosító oxitocin hormon véráramba jutásának kiváltása, másrészről egy megfelelő tisztaságú tőgybimbó létrehozása, amely a baktériumszegény tejnyerés alapfeltétele. Ennek - a fejést megelőző tőgyelőkészítésnek - az első lépése a tőgybimbók előkészítése. A szakma két módszert különít el a hagyományos lemosásos és az ún. „száraz” előkészítést. A lemosás kézmeleg kb 35-40°C-os vízzel történik, ami jelentősen hosszabb időt vesz igénybe, mint a száraz tőgyelőkészítés. A tőgymosásos módszer másik hátránya, hogy a tőgybimbókon kívül a tőgy többi részén is feloldja a szennyeződéseket, amelyek a fejés során a kehely felé folynak a kórokozókkal együtt. A száraz előkészítés lényege, hogy bemártással vagy permetezéssel szennyoldó fertőtlenítőszert visznek fel kizárólag a tőgybimbóra, mely jelentősen csökkenti az előkészítés időtartamát, és a szerek többsége a tőgygyulladás egyes kórokozóit is elpusztítja. A módszer hátránya, hogy erősen szennyezett tőgybimbóknál csak a vizes mosással együtt használható eredményesen a szennyeződés feláztatása végett. A megfelelő mennyiségű fertőtlenítő szer vagy hab képzése biztosítja a kórokozók maradéktalan elpusztítását a tőgybimbó felszínéről. Ehhez azonban mindenképp szükséges a megfelelő hatóidő betartása is, ami 20-30 mp-től akár 1 perc is lehet. A habosított fertőtlenítőszeres előkészítés nagyban segíthet abban, hogy a szükséges hatóidő alatt a készítmény a tőgybimbón maradjon.
Második lépésként a tőgybimbó szárazra törlendő, megfelelő nedvszívó képességű és fizikai tisztító hatású papírtörlővel. Nem érdemes elhúzni a törlés idejét, mivel a megszáradó hab miatt már nem lehet kellő hatékonysággal megtisztítani a tőgybimbókat. Egy tőgy – egy törlőpapír módszert, mindenképpen be kell tartani, különben a többször használt törlőpapír elősegítheti a kórokozók állatról állatra történő terjedését.
A továbbiakban az első tejsugarak kifejésével eltávolításra kerül a bimbóban lévő keratindugó is, amely a tőgygyulladás potenciális kórokozóforrása. A teljes öblítés elősegítése érdekében, illetve a klinikai tőgygyulladásos állatok azonosítása végett a tőgy negyedenként 3-4 húzása mindenképp szükséges. A tőgygyulladásban érintett állatokat érdemes mihamarabb kifogni és a gyulladást kezelni. Amennyiben nem tudunk megfelelő tejsugarakat kinyerni, akkor további húzások szükségesek, annak megindulásáig. Ez a mechanikus stimuláció szükséges a tejleadási reflex megfelelő kialakulásához is. Amennyiben ez a stimuláció mégsem elegendő, az állatnál úgynevezett „bifázisos” állapot alakul ki. A „bifázisos” teheneknél a tejleadás ugyan megindul a fejőkehely felhelyezése után, azonban ez viszonylag hamar abba is marad. Megfelelő - a negatív tapasztalat elkerülése és a fájdalommentes fejés érdekében -, hogy a manuális stimuláció és a fejés elkezdése között 60 másodpercnek kell eltelnie.
A teljes tőgyelőkészítés azonban nem haladhatja meg a 1,5 – 2 percet sem, a fejésben szerepet játszó hormonok korlátozott rendelkezésre állása miatt. Így a fejőmestereknek csak annyi állattal érdemes dolgozni egymással párhuzamosan, amennyi még nem haladja meg ezt az állatonkénti időtartamot, figyelembe véve az előfertőtlenítés 20-30 másodperces hatóidejét is.
A fejés utáni - körülbelül 30 percet felölelő időszakban - a tőgyfertőtlenítést, azaz tőgy lezárást szintén kiemelt gondossággal kell elvégezni. Cél a még nyitott tejutak lezárása, a kórokozók újbóli elszaporodásának meggátolása, illetve az irritált hámréteg regenerálása. Ezek eléréséhez a tőgy felületén jól megtapadó, védőréteget képző fertőtlenítőszert érdemes használni, melyek széles tárháza megtalálható már a piacokon. Az alkalmazott fertőtlenítőszer kellő védelmet nyújt a következő fejésig, ugyanis elzárja a bimbócsatornát és elpusztítja a környezetből származó számos mikroorganizmust, az állati sejteket azonban nem bántja. Lehetőség szerint szemmel jól látható és megkülönböztethető utófürösztőt válasszunk, mely egyben bőrápoló tulajdonságokkal is rendelkezzen
A tőgyfertőtlenítés mellett a fejőház tisztán tartására is figyelni kell. A padló, illetve a fejőkészülékek mosása során a benn álló állatok tőgybimbói is vizesek lesznek: a padlóról visszafröccsenő víz fertőzést is előidézhet. Ha lehet, a tisztítást benn tartózkodó állatok nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fejőház szerkezeti felépítését.
A fejőházi higiénia kiterjed a fejőmesterekre is, így számukra elengedhetetlen a megfelelő egyszerhasználatos fejőkesztyű használata. A felázott kéz bőrfelületét lehetetlen higiénikus állapotban tartani munkavégzés közben, viszont a fejőkesztyű felülete nem porózus így az tisztítható és fertőtleníthető. Nagyobb létszámú állomány esetén ajánlott a fejőkesztyű rendszeres cseréje, akár fejés közben a csoportok között is.