Bécsi szelet 1 perc alatt, avagy a vödrös tejitatás

Kedves Vásárlóink! Áruházunk és ügyfélszolgálatunk ünnepi nyitvatartása az alábbi oldalon olvasható!

Bécsi szelet 1 perc alatt, avagy a vödrös tejitatás

Szakmai cikk a borjak természetellenes gyors vödrös tejitatási módszeréről, amely jelenleg hazánkban a legelterjedtebb eljárás. Megvizsgáljuk, hogy milyen problémákat okoz ez a borjú egészségére nézve. De a cikk megoldást is kínál a természetes tejitatási eljárás bevezetésére.

2020-11-13

Ki ne evett volna már egy jó étteremben frissensült bécsi szeletet, és a fogyasztás közben alaposan ne rágott volna meg minden finom falatot, hogy közben élvezzük annak isteni zamatát. Bizonyára meglepődnénk, ha a pincér a felszolgálás után arra utasítana bennünket, hogy a felszolgált adagunkat 1 perc alatt fogyasszuk el, miközben a falatok megrágása - SZIGORÚAN TILOS! A felvázolt szituációról Örkény biztosan írt volna egy groteszk egyperces novellát, de ezt a szituációt nem kívánom egyetlen olvasónak sem, sőt inkább jó étvágyat a frissensült bécsi szelet fogyasztásához! A borjúnevelés során sajnos hasonló groteszk szituációt kényszerítünk a tejitatás során a borjúinkra, amikor a vödrös tejitatási technológiát választjuk. Ez a vödrös tejitatásos technológia olyan régen elterjedt, hogy már-már azt hisszük, hogy ez a természetes. Persze itt mindenki rávágná, hogy az a természetes, ha borjú a tehén mellett maradna, és a tőgyből szopna, de ezt a nagyüzemi tejtermelés során nem engedhetjük meg. Viszont vizsgáljuk meg, hogy a tőgyből történő szopás során, hogyan fogyasztja a borjú a tejet.

1. Fotó: Tőgyből szopás úgy ahogy az anyatermészet megihlette

A borjú a természetes szopási folyamata egy lassú tejfogyasztást jelent, amely kb. 12-15 percig tart és közben maximum 3-4 liter tejet iszik alkalmanként. A tej közvetlenül a negyedik gyomrába az oltógyomorba (abomasum) jut, miközben láthatóan rengeteg nyálat termel. A nyálnak nagyon fontos szerepe van, mivel a tejemésztés 3 összetevője közül 2 fontos enzimet tartalmaz, a tejzsír lebontásához a lipáz enzimet és a tejcukor lebontásához a laktáz enzimet. A harmadik ismertebb enzimet rennint maga az oltógyomor termeli és a fehérjék bontására szolgál. A lenyelt nyál mennyisége a tejjel együtt elérheti az elfogyasztott mennyiség 20-25%-át, és az oltógyomorban beállítja a tejalvadáshoz szükséges semleges pH-t. A természetes tőgyből történő szopás közben az első gyomorba - a bendőbe - egyáltalán nem jut tej, ezt a borjú nyelőcsővályú tökéletes működési mechanizmusa garantálja, azaz ha a nyak felfelé ívelt pozícióban van, akkor a nyelőcsővályú végig zárva marad, és valóban csövet képez az oltógyomorig. Viszont csak a lassú fogyasztás (Kb. 250-300 ml/perc) mellett képes a tej elkerülni a bendőt, különben túlcsordul és a bendőbe jutna tej. Ezután kb. 2 órára van szüksége az enzimeknek, hogy tejalvadás kémiai folyamatát az oltógyomorban elvégezzék. Azaz a tej szilárd fázisúvá váljon, hogy a vékonybelekbe jutva a bélrendszer mozgatni tudja, valamint az alkotóelemek felszívódásra készen lebontott formába kerüljenek. Ezt a 2 órát a borjú nyugodt pihenéssel tölti, azaz lefekszik és csendben nyugton marad.

De térjünk vissza az Örkényi groteszk pincéréhez, aki nem hagy a borjúnak csak 1 percet a 4 liter megivásra és kényszeríti, hogy vödörből tegye azt, azaz a nyál megtermelésére esélyt sem adva. Tehát kihagyjuk a tejemésztés első fázisát a nyálképződést, mert ezt már olyan régen tesszük a vödrös tejitatásnál, hogy az már „természetes”. Közben a borjú nyaka a vödrös itatásnál lefelé ívelt, így garantált, hogy a tej egyrésze a bendőbe jut, ahol képtelen emészteni, így az abrak takarmányoktól elveszi az étvágyát, vagy akár bendő acidózist okoz. Majd a tej az oltógyomorban kizárólag a rennin enzimmel keveredik, így a pH-ja leesik a savas tartományba, mivel hiányzik a nyál pH szabályzó szerepe. Itatás után a borjú aktív marad és a ketrecében szopni kezdi a tárgyakat, hogy a hiányzó nyál pótlásával javítson a közérzetén. Sajnos ezen vödrös tejitatás után jelentkező szopás áldozata, akár az egyik sorstársa is lehet, ha csoportban neveljük a borjakat. Ez a keresztszopás kárt okozhat a köldökben és tőgybimbó kezdeményekben. De sebaj, mert a jó gazda megoldotta a keresztszopás problémáját azzal, hogy minden borjú egyedi ketrecet kapott, hiszen ez is olyan „természetes”. De sajnos egy elhibázott folyamatot egy újabb hibával ritkán tudunk csak megoldani. Sok esetben „megoldásként” megvonjuk a tejitatás után a borjútól az ivóvizet mondván, ha túl sokat iszik az okozza a hasmenést. További problémák sora a borjú emésztőrendszerében számunkra láthatatlanul megy végbe, az oltógyomorban a nyál hiánya miatt a tejalvadás nem megy tökéletesen végbe, emiatt a tejzsír és tejcukor emésztetlenül, részben folyékony halmazállapotban kerül a vékonybelekbe, ahol a kórokozóknak táptalajt biztosít. Ennek következtében jelentkezik minden gazda rémálma, a borjú HASMENÉS. A jelentkező problémákat és azok orvoslási ötleteit még sokáig lehetne taglalni, de sajnos az alapvető problémát azzal idéztük elő, hogy megváltoztattunk egy természetes folyamatot.

Egy Ross McInnes nevű új-zélandi farmer a 80-as évek végén kezdett el azon gondolkozni, hogy hol lehet a probléma a borjúnevelésben, ami miatt ennyi fáradtsággal jár, de mégis minden jóakarat és elvégzett munka ellenére elkerülhetetlen a borjúhasmenés. Megfigyelést végzett a tehén mellett tartott borjak és mesterségesen táplált borjak fejlődéséről és viselkedéséről, és arra a következtetésre jutott, hogy valamit a legelején elrontottunk a tejes borjak táplálási módjánál, mert a viselkedésük és a gyarapodásuk is merőben eltérő a természetes módon a tehén mellett tartott borjakhoz képest. Több kísérlet után rájött, hogy csökkenteni kell a tej itatási sebességét és így a borjak viselkedése jobban hasonlít a természetes állapothoz. Három év alatt 1992-re jutott el egy olyan cumi kialakításhoz, amellyel reprodukálni tudta a természetes szopási sebességet és bőséges nyálképződést. Közben azt is kipróbálta, hogyha a borjak csoportban maradtak és több cumival ellátott közös edényből kapták a tejet, akkor a viselkedésük még jobban hasonlít a természetes mintához. Megoldására felfigyeltek a szomszéd farmerek is, akik osztozni szerettek volna az elért eredményekben, így egyre több rendelést adtak le nála. Visszatekintve már közel 30 éve megalakította MilkBar névre keresztelt kis gyártóüzemét. A MilkBar azóta hosszú utat járt be, Új-Zélandon közel 80% piaci részesedés ért el, és a világ más részéről is igény jelentkezett a termékeikre. Ma már a világon több gyár és évi több mint 25 millió felnevelt borjú bizonyítja a kezdeti felfedezés sikerét. A MilkBar utolsó gyára 4 éve épült meg Lengyelországban, így azóta szerencsére az európai tejtermelők részére is elérhetővé vált a technológia.

Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hogy a Ross McInnes által megalkotott MilkBar cumi titka miben is rejlik. A MilkBar cumi anyaga kizárólag természetes gumi keverék, amely garantálja, hogy egy borjút a születésétől a választásig tökéletesen kiszolgáljon. A cumi kialakítása révén reprodukálja a tőgybimbó működését, azaz a borjú csak vákuummal tud belőle tejet nyerni, és a cumi rágásával vagy nyomkodásával nem. Ezt a MilkBar cuminál a kialakítás úgy oldja meg, hogy a cumiban nincs az edény irányában semmilyen szelep, és egy belső membrán az oldalsó nyomkodás során zárja a cumi hasítékát, így csak a szopási vákuum révén juthat a borjú tejhez. A borjú szájában képzett vákuum elengedhetetlen a nyálképződéshez is, mert ez nyitja meg a nyálmirigyeket. A MilkBar cumi egyszerű kialakítása miatt nem igényel a napi használat után szétszedéses takarítást, amit más cumiknál előírnak, itt egyszerűen az edény vizes öblítésével együtt takarítható a cumi. Lúgos mosószeres tisztítást a gyártó heti 2 alkalommal javasolja csupán a napi használat utáni tiszta vizes öblítések mellett.

2. Fotó – Bőséges nyálképződés a MilkBar cumis tejitatás során

Minden telep kihívásokkal küzd a megfelelő munkaerő kapcsán, amely a borjúnevelő személyzet terén fokozottan jelentkezik. A vödrös tejitatási technológia egyedi ketreces tartás esetén rengeteg munkaidő ráfordítást igényel, és a személyzettől szinte lehetetlen higiéniai feladatokat várunk el. Legtöbb termelő a higiéniai hiányosságokban látja a borjúhasmenés fő okát, pedig lássuk be steril körülményeket a borjak körül teremteni lehetetlen. Hiába különítjük el a borjakat, akkor sem tudjuk fokozni a higiéniát, a kezelő személyzet nem fog kezet mosni két borjú között, és nem fog minden borjú mindig csak a saját itató és etető eszközeivel találkozni. Az egyedi ketrecek közötti fél méter távolság sem fogja megvédeni őket egymástól, vagy bármilyen kórokozótól. Viszont, ha borjú emésztőrendszere a természetes módon működik emberi beavatkozás nélkül, akkor a borjú tud védekezni a kórokozókkal szemben. A MilkBar technológiával a borjak nyugodtan tarthatóak csoportban, mert ez számukra a természetes. Új-Zélandon a jellemző csoportméret a szezonális ellés miatt 50, 60 illetve 100 borjú, de nem ritka a 200-as borjú csoport sem.

3. Fotó - 50 borjú csoportos tejitatása Új-Zélandon

Európai körülmények között azt javasoljuk, hogy a csoportméretet a telep méretéhez igazítsuk. Vizsgáljuk meg, hogy 2 hét alatt jellemzően mekkora a szaporulat száma, és csak ennél kisebb csoport méretet válasszunk. Így a csoporton belül a korkülönbség nem fogja meghaladni a 2 hetet, viszont a csoporton belül a borjak gyarapodása a szociális szinergia miatt lényegesen jobb eredményt fog mutatni. A borjak legjobban egymástól képesek tanulni, és ez a fiatal korban elsajátított képességük egész életükben elkíséri majd őket, így sokkal jobb lesz a termelő életszakaszban a stressztűrő tulajdonságuk.

4. Fotó - Egyedi ketrecekből kialakított 10 borjas csoport a Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt-nél költséghatékony módszerrel

A MilkBar tejitatási rendszert már közel 100 hazai termelő használja sikerrel, de a technológia bevezetése csak fokozatosan lehetséges, és a telep méretéhez szükséges optimalizálnunk. Sokan vásárolnak csoportos borjú itatóedényt, és azt remélik, hogy azt beakasztva egy tegnap még vödörből táplált borjúcsoportba, azok azonnal át fognak térni az új módszerre. Sajnos ez nem így működik. Ha a MilkBar rendszer bevezetése mellett döntünk, akkor a döntés időpontja után született borjakat tudjuk átállítani az új technológiára, így kb. 3 hónap alatt lehetséges a teljes átállás. Sajnos ez azért van, mert a vödörből táplált borjakat visszaállítani csak nagyon nehezen lehetséges szoptatásos tejtáplálásra, ugyanis ezen borjaknak nem erősödött meg a természetes szopáshoz szükséges izomzatuk. Így ők már képtelenek szopás révén elfogyasztani a koruknak megfelelő tejmennyiséget. A MilkBar technológia bevezetése alatti időszakban így 2 tejitatási technológiának párhuzamosan kell futnia egymás mellett, amely a leterhelt személyzetnek sok esetben jelenthet kihívást, ha nem vázoljuk fel számukra az elérni kívánt célt. Azaz a technológiai átállás után telepmérettől függően pl. 100 egyedi ketrec ellátása helyett, csupán 20 egyedi ketrecet és 8 db 10-es csoportot kell ellátniuk, amely jellemzően felére csökkenti a munkaidő igényt és ezáltal rengeteg emberi hibát megelőzhetünk.

Európai körülmények között legoptimálisabb megoldás, ha az első 2 hétben a borjak egyedi ketrecben egyedi MilkBar edénnyel kerülnek táplálásra. Majd 2-3 hetes kor után kerüljenek kis csoportba, amelyen belül nincs 2 hétnél nagyobb korkülönbség. Ide a borjak vigyék magukkal a MilkBar cumijukat az egyedi edényekből, mert a MilkBar cumi a korukkal idomul a szopási igényeikhez. Választás után a cumikat le kell selejtezni, és minden borjúnak új cumival kell kezdeni a táplálását. Ez azért van, mert a cumi belsejében lévő speciális membrán a borjú növekedésével együtt veszíti el erejét. A csoportos edényen belül mindegy, hogy melyik cumi melyik borjúnak jut. A MilkBar edények mindenféle csoportméretben elérhetőek: 5, 6, 8, 10, 12 ill. 20 cumis kivitelben, a hazai tenyészetekben a 6 ill. 10 cumis méret a legnépszerűbb.

Minden új technológiával kapcsolatban merülnek fel kérdések, így van ez a MilkBar tejitatási rendszer kapcsán is. A hazai tenyésztőktől az alábbi kérdések merülnek fel a leggyakrabban:

Ha borjú 12-15 percig szopik a MilkBar edényből, akkor nem okoz gondot a csökkenő tejhőmérséklet az edényben?

A tejhőmérséklet egy igen sarkaltos probléma a vödrös tejitatás esetén, mert a borjú olyan gyorsan fogyasztja a tejet, hogy tej változatlan hőmérséklettel érkezik a borjú gyomrába, és ott csak lassan éri el a testhőmérsékletét. Ez a hőmérséklet nem ideális a tejbontó enzimek működéséhez, azaz a tejalvadás nehezen indul meg, vagy csak részben történik meg. A MilkBar cumiból a borjú tized akkora sebességgel fogyasztja a tejet, mint a vödörből. A tej apró kortyokban halad végig a nyelőcsővályún sok nyállal keveredve, így a tej enzimekkel beoltva testhőmérsékleten érkezik az oltógyomorba. Így nem kell aggódnunk, hogy az itatási idő alatti tej hőmérséklet csökkenés bármilyen gondot okozna.

A borjak a csoportban nem fogják egymást szopni?

Ez az egyik legkomolyabb aggodalma a hazai tenyésztőknek, amelyet mindenképpen tisztáznunk kell. Különítsünk el két fogalmat a szopási reflexet és a tanult szopást, amikor borjak egymást vagy környezeti tárgyakat szopnak. A szopási reflex a frissen született borjú életösztönének része, amely nélkül esélytelenül indulna az életben. Erről a reflexéről próbáljuk leszoktatni, amikor tanítjuk a vödrös tejitatásra. A vödrös tejitatás után jelentkező kellemetlen savas pH az oltógyomorban kényszeríti a borjút az itatás után nyáltermeléssel próbálja helyre hozni a pH szintet az oltógyomorban a kellemetlen érzés megszüntetésére. Nyálat termelni viszont csak a szájüregben termelt vákuum révén tud, ez vezet a tanult szopási magatartáshoz. Ezt a magatartást a természetes módon nevelt szarvasmarháknál soha nem tapasztaljuk. A MilkBar módszeres tejitatásnál, nem kell aggódnunk a keresztszopástól, sőt inkább azt tapasztaljuk, hogy a korábbi tapasztalt szinthez képest megszűnik ez a káros magatartás forma.

Gyakorlati tapasztalatok két hazai tenyésztő tollából:

1. A Bóly Zrt Csípőtelki Tehenészeti Telepéről kérdeztük Somoskövi András telepvezetőt, hogy foglalja össze az idei év tapasztalatait a MilkBar borjú tejitatási módszer kapcsán.

Mióta használjátok a MilkBar technológiát és milyen módszerrel?

Mi egy kísérlettel kezdtük az egészet idén januárban, ami márciusban ért véget, és azt az eredményt hozta, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogyan tudjuk adaptálni a technológiát a saját telepünkre. A valódi átállást májusban kezdtük el és kizárólag az üszőborjak esetén, amely szerint 3 hetes korukig hagyjuk a borjakat egyedi ketrecben és utána 8-10 fős csoportokba tesszük őket.

Hogyan alakította át a napi munkafolyamatokat?

A technológia bevezetésének részben indoka, részben következménye, hogy a borjúitatást teljes egészében Csípőtelken kell megoldani, ugyanis korábban az üszőborjak 3-4 hetes korban már átkerültek a sátorhelyi üszőnevelő telepre. Ebből kifolyólag sok változás történt, talán a legjelentősebb különbség a csoportos tartás bevezetése üszők esetén is.

Járt-e nehézséggel a technológia bevezetése, a technológia mely része tűnt esetleg aggályosnak?

Természetesen, mint minden váltás ez is komoly odafigyelést és jelenlétet igényelt minden kollégámtól, aki ezen a területen dolgozik. Talán annyi előnyünk volt, hogy a kísérlet során mi már megismerkedtünk a technológiával.

A legnagyobb aggályunk a higiénia látszólagos hiánya, mint ahogy korábban a cikkben írtátok is a vödrös rendszernek az alfája a napi szintű vegyszeres takarítás, amit ez a rendszer nem követel meg, és nem is teszi lehetővé ekkora méretnél (jelenleg 500-600 borjúval dolgozunk a telepen).

Milyen eredményeket tapasztaltatok?

Bár úgy gondolom még messzemenő dolgokat nem szabad kijelenteni ennyi idő (fél év) után, de eddig pozitívak a tapasztalatok, mind a súlygyarapodás, mind pedig az állategészségügy terén.

5. Fotó - Reggeli kiscsoportos tejitatás a Bóly Zrt. Csípőteleki Tehenészeti telepén

2. A Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt. ágazatvezetőjét Madar Lászlót kértem, hogy összegezze az elmúlt 2 év tapasztalatait a MilkBar tejitatási technológia kapcsán.

Milyen érvek mentén vezettétek be a MilkBar technológiát?

Már korábban áttértünk a cumis tejitatásra, mert nálunk javuló eredményeket hozott a vödrös tejitatáshoz képest. Viszont a korábbi cumik minősége nagyon változó volt, és a takarításuk nehézkes, munkaerőigényes volt. Ezzel szemben a MilkBar egy komplett, egyszerűbb technológiát kínált a cumis tejitatásra, amelynél a cumi minősége egyenletesen jó, és a takarítása sem igényel bonyolult munkafolyamatot. Napi szinten igazából csak szétszerelés nélküli öblítés, és heti szinten tisztítószeres mosás szükséges szintén szétszerelés nélkül. A cumik cseréje is egyszerű protokoll mentén történik, mert minden borjú új cumit kap, majd a cumikat a választáskor eldobjuk.

6. fotó - 10 cumis MilkBar tejitató edény töltése egyszerűen a tejtaxiból a Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt-nél

Az első évben egyedi ketreces itatási módszer mellett döntöttél, és a második évtől tértél át a csoportos itatási technológiára. Milyen különbségeket tapasztaltál a két módszer között?

Régóta tervezzük a telepünkön a borjak korszerűbb elhelyezését, de sajnos idáig ez a beruházás még elmaradt. Így jelenleg csak egyedi fából készült saját gyártású Steinmann ketrecekkel rendelkezünk. Ezért először ezekben az egyedi ketrecekben kezdtük el a MilkBar technológia használatát. A pozitív eredmények után döntöttünk a szélesebb körű bevezetés mellett, de így túl sok egyedi tejitató edényre lett volna szükségünk, ami túl magas beruházási költséggel járt volna. A csoportos MilkBar tejitató edények lényegesen alacsonyabb költségráfordítással beszerezhetőek. A kiscsoportokat egyszerűen a jelenlegi Steinmann fa ólak szoros egymásmellé helyezésével alakítottuk ki, és a fém rácsokból közös nagyobb karámokat készítettünk. A kiscsoportok kialakítását 2020 februárjában kezdtük, és a nyár folyamán fejeztük be, mindkét időszakban jól vizsgáztak. Jelenleg 13 csoportban 6 cumis csoportos MilkBar edényen tartjuk a bikákat, és 16 csoportban 10 cumis csoportos MilkBar edényen az üsző borjakat. A csoportban a borjak sokkal hamarabb elfogadják, és nagyobb mennyiségben fogyasztják a szilárd takarmányt, mint korábban az egyedi ketrecekben. Jelenleg már 5-10 napos korban csoportosítjuk őket az ellésszám függvényében. A bikákat 60 napra választjuk, és azonnal értékesítjük, az üszőket 70 napra választjuk, és igyekszünk féléves korig ugyanazon csoportban elhelyezni őket.

Ha csak felsorolás szintjén kellene összefoglalni a tapasztalataid, akkor miket említenél meg?

A dolgozók hamar elfogadták, mert a csoportokkal sokkal kevesebb a munka, és a tejitatáshoz szükséges idő is lecsökkent.
Nekem a csoportokat könnyebb ellenőriznem, mint korábban rengeteg egyedi Steinmann ketrecet.
Jobb a borjak vitalitása, súlygyarapodása, kevesebb a gyógyszeres kezelést igénylő borjú. Összességében sokkal kevesebb a megbetegedés, hasonló higiéniai szint mellett.
A kezdeti jó eredmények után állatorvosunk is gyorsan a MilkBar rendszer pártolójává vált.