Az évszázadok során jelentősen megváltozott a tőgygyulladás kórokozóspektruma. Ennek oka egyrészt a fejéstechnológia fejlődése, másrészt az adaptálódásra képes baktériumok elterjedése. A tőgygyulladás okozta veszteségek alapvetően három területet érintenek: a tejhozam csökkenését, az idő előtti leselejtezést és a kezelések költségeit. Mindezek elkerülése érdekében különös figyelmet kell fordítani a tőgygyulladás kiküszöbölésére.
2019-06-11
Általánosságban elmondható, hogy számos külső és belső hajlamosító tényező mellett a fejés-, illetve a tőgyhigiéniai hiányosságok, és a fejőházban alkalmazott úgynevezett ragályfogó tárgyak is (mint például a fejőkehely), mind elősegítik a fertőzés állatról - állatra való terjedését. A fertőződések két leggyakoribb forrása a fejőházban nem megfelelő fejéstechnológia - tőgyhigiénia miatt a tőgybimbó bőrén megmaradó bélsárszennyeződés, illetve a kifutóban is megtalálható szennyezett alom, amely különösen a fejés utáni fél órában okozhat fertőzést. Egyes fajok esetében azonban a gyulladás kialakulásának menete nem teljesen tisztázott, mivel bizonyos mikroorganizmusok sokszor minden tünet kialakulása nélkül indulnak szaporodásnak, gyulladást viszont csak akkor okoznak, ha az állat immunrendszerét negatívan befolyásoló hatások érik. Sok esetben még a tőgybe került mikrobák elszaporodása sem teszi lehetővé a gyulladást okozó kórokozó azonosítását, melyek szaporodását segíti a nedves környezet és a trágyával szennyezett itatók környéke is.
Tehát a gyulladást okozó kórokozók azonosítása sok esetben nehéz, azok gyors terjedése miatt, illetve nehezítő tényező még a negatív teszt eredmények mellett pozitív tüneteket mutató állatok is.
Baktériumok csoportosítása
A tőgygyulladás kialakulásáért felelős baktériumokat major, illetve minor patogének csoportjába sorolják. A leggyakoribb major típusú, szubklinikai gyulladást okozók: Streptococcus, Staphylococcus, ill. a Corynebacterium, míg a minor típusú klinikai gyulladásért az Estrechia családba tartozó baktériumok felelősek. Ezen törzsek között nagy számban fordulnak elő úgynevezett környezeti patogének is. (Tehát nem csak a tőgyön, hanem az istállóban is fellelhetőek.) Mindemellett a hazai tehenészetekben megjelentek alig ismert, jellemzően szubtrópusi országokban előforduló kórokozók is, mint például a Prototheca.
Fontos tényező, hogy a major típus esetében nincs öngyógyulás, a minor típusú fertőzések esetén az állatok lassan, maguktól is meggyógyulhatnak.
Major típusú patogének (Streptococcus, Staphylococcus, Corynebacterium)
Streptococcus agalactiae: Tőgyhöz adaptálódott, legfeljebb a sérült tőgybőrön képes elterjedni, egészséges tőgyön nem. Az általa okozott fertőzéses tőgynegyedek gyógykezelhetőek és kizárólag beteg állatról történhet visszafertőződés.
Streptococcus dysgalactiae: Egészséges tőgyön is szaporodóképes, mindemellett pedig a környezetben is képes túlélni.
Streptococcus uberis: A legtöbb tehenészetben előfordul, betegséget ritkán okoz. Több fajta állat együttes tartásakor okozhat komoly problémát. (Például tehén – ló együttes tartásakor.)
Staphylococcus aureus: A major kórokozók leggyakoribb törzse. Öngyógyulásra nem képes patogén, kezelése nehézkes és csekély mértékben eredményes. A tejben okozott nagy fokú minőségromlás miatt magas számú korai selejezéseket eredményez a tehenészetekben. Gyakran okoz méhgyulladást is. A tejjel csak szakaszosan ürül, így a mintavételezést a fejés végére időzítsük.
Staphylococcus epidermidis: Antibiotikum rezisztenciát okoz, kezelése akadályozott.
Corynebacterium: Leggyakrabban szárazon állás alatt okozhat fertőzést. Hővel szemben nem ellenálló, viszont beszáradt váladékban hosszú ideig életképes. A még nem záródott vagy sérült tőgybimbón fordul elő. Bimbófürösztés elhagyásakor könnyen terjed, virulens kórokozó.
Minor patogének (Escherichia, Pseudomonas)
Escherichia coli: Ritkán okoz megbetegedést (az esetek ~1%-nál), ugyanakkor súlyos tüneteket okoz. Nagy a hajlamosító tényezők szerepe. Előfordulását a csökkent tejmennyiség, illetve a tej sárgás, vizes elváltozása jellemzi.
Pseudomonas aeruginosa: Tehenészetekben akkor fordul elő, ha a fertőtlenítés során felületaktív fertőtlenítőszert használnak. Állományszintű tőgygyulladást okozhat. Antibiotikum rezisztens patogén, kezelése nagyon nehéz. Az általa okozott fertőzés fő forrása a víz, de gyakorlatilag bármilyen felületen szaporodóképes. Hidegtűrő, hűtött tejtermékben gyakran okoz keserű ízt.
Egyéb patogének (Prototheca)
rototheca zopfii: Színtelen algafaj, bármely tehenészetben előfordulhat és vezető fertőzésokozó. Nedves környezetben rendkívül szaporodóképes (akár takarmányban is).