A megfigyelések alapján a nyájban tartott kos 20-40 percenként körbejárja az anyákat és állandó ellenőrzés alatt tartja azok ivari állapotát. Az ivarzó állatokat kifejezetten a feromon útján ismeri fel. A szag alapján a vak kos is kitűnően tájékozódik. A kezdeményezés mégis inkább az anyáktól indul ki. Ezek, amellett, hogy keresik a kost, viselkedésükkel aktívan stimulálják is. Jellegzetes módon lökdösik annak fejét, illetőleg farát. A fedezésre váró ivarzó juhoknak sajátos a magatartása, amint a kos mellett állva fejét a kos válla fölé nyújtva álldogál. A kos genitális kontrollal (szaglás, nyalás) kezdi a párzási előkészületet.

Ennek folytatása toppantás az első lábbal és az anya válltájékának vagy véknyának lökdösése. Jellegzetes hangot hallat. A kos közeledtére az anya vizelési állásba helyezkedik és általában vizel is. A kos a vizeletsugarat megszagolja, rendszerint meg is kóstolja, és az erős szagingerre felhúzott felső ajakkal csinált fintorral reagál. A kos rendszerint kétszer ugrik az anyára, párzás és bemagzás általában a második felugráskor következik be.   Az ivarzó állatok kiválogatását a kora reggeli órákban célszerű elvégezni. Az ivarzó kereséshez ún. kereső kosokat alkalmaznak, amelyek a nyájba engedve az ivarzó anyák feromonja alapján keresik ki azokat. Azokat az anyákat, amelyek tűrik a kereső kos felugrását, kiszedik a nyájból és azután termékenyítik. A kereső kosokat a párzás megakadályozása miatt kos köténnyel látják el, vagy esetleg vazektomizálják (a csonkolt ondó-vezetékű próbakos). Több helyen a kereső kos mellkasára festékkel ellátott hámot is erősítenek és így az ivarzó anyajuh hátán hagyott festéknyom alapján lehet őket kiválogatni és termékenyíteni.

A kerestetés sikere a helytől, a nyáj nagyságától, a kereső kosok számától (50-100 anyára jusson egy jól kereső kos), a nyugodt körülményektől és a gondos munkától függ. Az ivarzók tömeges jelentkezésekor, ami a termékenyítések megkezdése utáni 4-5. naptól a 14-21. napig tart, érdemes csak a napi kétszeri kerestetés megszervezése.