A közelmúltban hazánkat is elérte az egyébként Afrikában őshonos, főként a juhok szúnyogok által terjesztett betegsége, amely az erek falának a megbetegedése következtében ödémákkal, a nyelv duzzanatával, vérzésekkel, a nyálkahártyák kifekélyesedésével, vemhes állatokban pedig a magzatok torzfejlődésével jár.

 

Igaz, hogy a betegség iránt elsősorban a juhok fogékonyak, és a legtöbb gazdasági veszteséget is a juhászatban okozza, de jóval enyhébb tünetek között megbetegedhetnek a szarvasmarhák is. A kecskék is megfertőződhetnek, de ezek többnyire tünetmentesen vészelik át a fertőzést. Megállapították bivalyban is, de megtelepedhet a vírus a vadonélő kérődzőkben is, melyek vírusrezervoárként ("tartály", a fertőzés forrása) szolgálhatnak.

A betegség Afrika déli részén ősidők óta honos. Erre utal a bántalom neve is Bluetongue (=kéknyelv), a bennszülött juhok között azonban nem okozott számottevő veszteségeket. Megváltozott a helyzet 1876 után, mikor a betegség iránt nagyon fogékony merinói juhokat betelepítették Afrikába. A betegséget először Dél-Afrikában európai eredetű merinói juhokon észlelték, és a bántalom vírusos eredetét már egy évszázaddal ezelőtt tisztázták (THEILER, 1906). Innen terjedt át a bántalom több kelet- és észak-afrikai országba, majd megállapították Ázsia számos országában, Ausztráliában és az USA-ban is. Közel-keletről időnként behurcolják a görög szigetekre.

 

Az elmúlt évtizedekben szinte egész Nyugat-Európán "végig-galoppozott" a fertőzés, és szinte egész Nyugat-Európát megfertőzte. Az európai országok közül Portugália, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Dánia, Csehország, Olaszország és Svájc, a napokban pedig Svédország is fertőződött a kéknyelv betegség vírusával.

 

Ugyancsak a közelmúltban mutatták ki a fertőzöttséget Magyarországon is Franciaországból importált szarvasmarhákban. A vírushordozó állatokat ártalmatlanították.

A betegséget ORBIVÍRUS okozza, melynek 24 szerotípusa van. Az orbivírus genus tagjaira jellemző, hogy terjesztésében ízeltlábú vektorok (esetünkben szúnyog) vesznek részt. A vírus viszonylag ellenálló, de 56°C-on vagy 5 pH alatt percek alatt elpusztul. Amint arról már szó esett, a vírus terjesztésében a szúnyogok, mint valódi biológiai vektorok játsszák a főszerepet. (Aëdes és Culicoides fajok.) A betegség érintkezéssel nem terjed.

 

A meleg, esős időjárás kedvez a betegség terjedésének. Szúnyogban a vírus kb. 4 hétig marad fenn. A széllel sodródó szúnyograjokkal a fertőzés akár 40-300 km-re levő, addig mentes területekre is elhurcolható. A legfogékonyabb állatfajban, a juhban is legfeljebb 8 hétig észleltek vírushordozást, de mivel a juhokban a vírus a magzatba is átjut, a fertőzési lánc nem szakad meg.

 

A szarvasmarha rendszerint nem betegszik meg klinikai tünetekben, de benne a vírus évekig perzisztálhat (fennmaradhat), ezért a fertőzött szarvasmarha, illetve az ilyen állatokból származó sperma (esetleg embrió) a fertőzés egyik forrásául szolgálhat. A bántalom emberi megbetegedést nem okoz!

A vírus elsődlegesen a nyirokszövetekben szaporodik el, majd 5-11 nappal a fertőzés után megjelenik a vérben és különösen az erek endotel (a vér- és a nyirokereket bélelő egyrétegű hám) sejtjeit károsítja.

 

Ennek következtében ödémák és nyálkahártya-elváltozások keletkeznek, de károsodik a lábvégek bőre és izomzata is. A vírus a placentán (méhlepény) keresztül átjut a magzatokba is, aminek vetélés, illetve fejlődési rendellenességek lehetnek a következményei. Észlelték, hogy a méhen belül fertőződött magzatok vírushordozóként születtek.

A betegség lappangási ideje többnyire 7-10 nap. A kórkép nagyon változó lehet az adott vírustörzs virulenciájától (megbetegítő képességétől) és a juhok fogékonyságától függően. Parlagi fajtákban például gyakori az úgynevezett abortív alak, amikor az állatok rövid ideig tartó lázzal súlyosabb tünetek nélkül átvészelnek.

 

1. Fogékony kulturfajtájú juhok virulens vírussal történt fertőződésekor a betegség jellegzetes, heveny tünetei fejlődnek ki. Ilyenkor a lázas állatok levertek, bágyadtak, aluszékonyak, a légvételek száma fokozódik.

2. A száj és az orr nyálkahártyája bővérű, az orrból savós-nyálkás váladék szivárog, amely rászárad az orrnyílásokra és akadályozza a légzést.

3. Gyakran kialakul kötőhártya-gyulladás is. A szemhéjak ödémásan duzzadtak, az állatok könnyeznek.

4. A fejen, a fülek tövén az áll alatt és a nyakon ödémák képződnek.

5. A betegek nyálzanak és öltögetik a nyelvüket, amely fokozatosan megduzzad és kilóg a szájukból. A nyelv feltűnő duzzanata és a passzív bővérűség miatti sötétkék színe a betegség legjellemzőbb tünete. Innen adódik a „kéknyelv” elnevezés is.

6. A nyelv és a száj nyálkahártyája szabálytalan területeken elhal, a nyállal bűzös szövettörmelék ürül.

7. Gyakran észlelhetők ödémák és fekélyek a pártaszélen és a csülkök közötti bőrön is. A csülökirha ödémája miatt leválhat a szarutok.

8. Főként fiatal állatokon gyakran hasmenés is jelentkezik. Ha a bélsár véres jellegű, akkor az mindenképpen kedvezőtlen tünet.

 

A hevenyen megbetegedett juhok túlnyomó többsége egy héten belül elhullik. Az ellenállóbb fajtájú vagy részleges immunitású állományokban a betegek nagy része meggyógyul. A klinikai tüneteket mutató állatokban azonban a gyapjú nagyobb területen való leválása és az állatok leromlása jelentős gazdasági veszteséget okoz.

 

Ugyancsak fokozza a veszteséget, hogy a vemhes juhok vetélhetnek vagy torz bárányokat ellenek. A fejlődési rendellenességek többnyire a kisagy, a végtagok és az állkapocs rendellenességeiben és hydrocephaliában (agyvízkór, vízfejűség) nyilvánulnak meg.

Szarvasmarhában a tünetek jóval enyhébbek, esetleg csak enyhe orrhurut és a tejtermelés csökkenése észlelhető. Máskor az ajkak és a szemhéjak ödémás duzzanata mutatkozik. Előfordulhat, hogy az orr és a száj nyálkahártyáján, valamint a szutyakon álhártyákkal fedett kimaródások lépnek fel, melyek egy-két hét alatt meg is gyógyulnak.

 

Tehenekben is előfordulhat a magzat diaplacentáris fertőződése – ugyanúgy, mint a juhokban –, ami ugyancsak torz magzatok születéséhez vezethet. A magzatokban ezúttal is végtag-deformációkat vagy hydrocephalust, vízfejűséget találunk. Olvashattuk az előbbiekben, hogy a kecskék is fertőződhetnek és vírushordozóvá válhatnak, ezek azonban többnyire klinikai tünetektől mentesen vészelik át a fertőzést.

1. A betegség bejelentési kötelezettsége.

2. A fertőzés behurcolásának megakadályozása.

3. A mentességet igazoló, előzetes szerológiai vizsgálatok, karanténozás.

4. Endemiás területeken a szúnyogok irtása.

5. A fertőzés megjelenésekor a járványügyi intézkedések, utasítások maradéktalan betartása figyelemmel az EU vonatkozó szabályaira a kéknyelv betegségre fogékony fajokhoz tartozó egyes állatok szállításának ellenőrzése, megfigyelése, felügyelete és korlátozása tekintetében, valamint a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól szóló 35/2002. (IV.27.) FVM rendeletre.

2008 nyarán 142 szarvasmarha érkezett Franciaországból, melyeken a francia állategészségügyi hatóságok az EU előírása szerint elvégezték a KÉKNYELV kimutatására irányuló vizsgálatot, mely negatív eredményűnek minősült.

 

Az állatokat a megérkezésük után Magyarországon karanténozták, és eközben ellenőrző vizsgálatot végeztek. Ennek során már 47 szarvasmarha szeropozitívnak minősült, egy esetben pedig a kórokozó vírust is kimutatták a vérben. A megismételt vizsgálat során már 17 állat bizonyult vírushordozónak. Ezeket a szarvasmarhákat ártalmatlanították.

 

Azonnal elvégezték a telepen található többi állat ellenőrző vizsgálatát is, melyek során 4 esetben volt kimutatható a vírus jelenléte. Ezeket az állatokat is ártalmatlanították. A betegség megállapításakor azonnal életbe léptették a betegség terjedésének meggátlását szolgáló hatósági járványvédelmi intézkedéseket.

Előre kell bocsátani, hogy a KÉKNYELV betegség az EU államaiban, így Magyarországon is bejelentési kötelezettség alá tartozó bántalom. Bárki, aki a betegséget vagy a betegség gyanúját észleli vagy arról tudomást szerez, haladéktalanul köteles arról értesíteni az illetékes állatorvost vagy az Állategészségügyi Hatóságot.

 

Az érintett telep vagy telepek körüli 20 kilométeren belüli telepekre helyi zárlatot rendelnek el, legalább 100 kilométeres körzetben védőkörzetet, majd ezen túlmenően további 50 kilométerre megfigyelési körzet kerül kijelölésre.

 

A 20 kilométeren belüli védekezési zónában a szarvasmarha és a juh telephelyén, valamint az életterükben a tulajdonos köteles elvégezni a szúnyogirtást (lárva- és imágóirtást), melyre vegyszert az állategészségügyi szolgálat biztosít az állatorvoson keresztül. Vizes helyeken az állategészségügy végzi a lárvairtást.

 

A védő- és megfigyelési körzetben, tehát a korlátozás alatt álló területeken a betegség iránt fogékony állatokat csak meghatározott feltételekkel lehet szállítani, de a korlátozások az élelmiszerek (hús, tej) előállítását és forgalmazását nem érintik. Ismétlem, a betegségnek nincs semmilyen, az ember egészségét veszélyeztető hatása.

 

Ugyancsak fontos, hogy az állattartók a telepeiken fokozottan betartsák az általános járványvédelmi intézkedéseket, járványvédelmi szabályokat, különös tekintettel az idegen állományból származó állatok betelepítés előtti megfelelő elkülönítésére.

A védőkörzetből a megfigyelési körzetbe, illetve a korlátozás alatt álló területről (védőkörzet, megfigyelési körzet) korlátozás alatt nem álló területre tilos fogékony állatok, illetve az állati sperma, petesejt, embrió kivitele. Ez alól felmentést csak az illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága adhat.

 

A 100 kilométer sugarú védőkörzeten belül az állatok szabadon szállíthatók, amennyiben nem mutatják a betegség klinikai tüneteit. Az 50 kilométer széles megfigyelési körzeten belül szintén akadálymentes a szállítás. Azonban ezekben az esetekben a szállítójárművek és az állatok rovarok elleni védelméről gondoskodni kell, hogy megakadályozható legyen a betegség továbbterjedése! A szállítmányt kísérő állategészségügyi igazoláson fel kell tüntetni, hogy az állatok mely korlátozás alá eső területről származnak: "KÉKNYELV betegség miatt elrendelt megfigyelési/védőkörzetből származnak".

 

Mentes területről korlátozás alatt álló területre, valamint megfigyelési körzetből a védőkörzetbe az állatok garanciák nélkül is beszállíthatók.

Korlátozás alatt álló területről (védőkörzet, megfigyelési körzet) azonnali vágásra az állatok csak abban az esetben szállíthatók, ha megfelelnek az alábbi feltételeknek:

1. A származási gazdaságban 30 napon belül nem fordult elő a KÉKNYELV betegség.

2. Az állatok az érkezést követő 24 órán belül levágásra kerülnek.

3. A szállítmányt indító illetékes állatorvos a berakodás előtt 48 órával értesíti a rendeltetési hely szerinti illetékes hatóságot a szállítmány érkezéséről.

Mivel a betegségnek közegészségügyi, illetve élelmiszer-higiéniai vonatkozása nincsen, az állati eredetű élelmiszerek (hús, tej, stb.) és termékek korlátozás nélkül szállíthatók, felhasználhatók.

 

Az elmondottak során ismertettük a KÉKNYELV betegség tüneteit, elterjedtségét, valamint azokat a gyakorlatot leginkább érintő hatósági szabályokat, melyeket a bántalom terjedésének a meggátlására a legszigorúbban be kell tartani.

 

Egyebekben és adott esetben az illetékes állatorvos a helyi viszonyoknak megfelelően a tennivalókról részletes tájékoztatással szolgál.